Siker

Az amerikai út utolsó zöngéje, amit még meg akarok osztani a nagy világgal: a 14 éven felüli gyermekeinknek megvan a felsőfokú nyelvvizsgájuk. 🙂 (A kisebbek meg sajnos még nem vizsgázhatnak.)

A rólunk szóló bejegyzéseknek ezennel teljesen vége.
(Egy kis összefoglalóval még készülök, ami St. Louisról szól, ahol a két évünket töltöttük.)

Milliomosok lettünk!

Ezt kérdést szinte senki nem hagyja ki: “és anyagilag megérte?”
Igen, természetesen megérte. De ha egy fillérrel nem lenne több a számlánkon, mint a kiutazásunk előtt volt, akkor is ugyanezt mondanánk! Hosszú távon igenis nagyon nagy anyagi haszon az is, hogy a gyerekek is tök jól beszélnek angolul (na, meg azért mi is egy kicsit)! Nem mondom, hogy ugyanezt a tudást lehetetlen lett volna Magyarországon összeszedni, de nem ilyen gyorsan, és talán nem ennyire biztosan.

Magántanuló

Ez volt a legnehezebb ebben az egész “nyaralásban”. 4 olyan tanévünk volt, amikor vizsgáztak a gyerekek, ráadásul az első év teljesen felesleges lett, mert nem tudtunk akkor kijönni, a következő tanévben mentek megint rendesen otthon a suliba. Tapasztalatszerzésnek azért jó volt.

Itt a vége!

Két éve márciusban érkeztünk Amerikába, most márciusban érkeztünk Magyarországra. Érdekes, mert megint egy új élet kezdődik, csak most egy kicsit másképp, nem a teljesen új, addig ismeretlen világba kell beilleszkedni, csak a régit kell újra felfedezni, megszokni. Az egy kicsit jobb lenne talán, ha ugyanoda tudnánk visszamenni, ahonnan eljöttünk, de sajnos az idő nem állt meg itthon sem, itt is sok a változás (itt is mennyit nőttek a gyerekek, te jó ég!), mi is biztosan mások lettünk ennyi tapasztalattal a hátunk mögött. Szóval, kalandra fel, vár minket egy (számunkra) új Magyarország!

Pakolós hét (március 21-27)

Ez az időjárás továbbra is csúcs. Hétfőn 27° volt, celsiusban. Múlt héten még hó esett hétfőn, most meg a klímán gondolkodtunk, nagyon a határon mozgott a hőmérséklet. Amíg pakolásztam, jöttem-mentem, addig szakadt is rólam a víz, de ha leültem, akkor csak kellemesen meleg volt. Hát hétfőn többnyire nem ültem. 🙂 Semmi más nem történt, csak selejteztem, válogattam, ideraktam-odaraktam. Estére már át is vittünk egy-egy nagyobb csomagot a kollégáknak, persze ezzel még koránt sincs vége.

Utolsó hét az amerikai iskolákban (március 14-20)

Vasárnap este a lefekvéskor hallottuk, hogy szakad az eső, de hát ilyen máskor is volt már. Reggel viszont fehér tájra ébredtünk. Ennek ellenére nem rendeltek el hószünetet (már rutinosan a honlap ellenőrzésével kezdem a reggelt), lehetett menni a sulikba. Megint nem értem, hogy miért… Egyszer baj, hogy csúszik az út, máskor nem? Ilyen alapon bármikor el tudtak volna menni a buszok a téli havas napokon is, vagy ha követjük a logikájukat, akkor most sem kellett volna elindítani egyetlen buszt sem. (Gondolom, nem akarnak már többet pótolni év végén, nem akarnak több hónapot, inkább vállalják a kockázatot.)