Chicago

Kicsit előbb kezdem, de aztán elmesélem a hétvégét is! 🙂
Csütörtökön hazaértem angolról, azzal fogadnak a gyerekek, hogy D lázas. Sajnos tényleg úgy volt. Semmi más nem fájt, csak a feje… na, de kösz. Itt ijesztgetik az embert ezzel a vacak influenzával, hát hogy legyek nyugodt? Aznap már nem mentünk orvos után, csak figyeltük, hogy jön-e bármilyen újabb tünet, kapott lázcsillapítót, alvás. Nem mondom, hogy jól aludtam, sőt!

ó, ió, ció, áció….

Még mielőtt nekivágunk egy újabb nagy útnak, pár szóban a hétről!
Kedves Szomszédok! Tudjátok hogy néz ki itt egy délután? Millió anyuka (és itt még egy pár apuka is) kiül a ház elé, körülöttük “még millióbb” gyerek rohangál, motorozik, biciklizik. Itt még tányérok, poharak is kikerülnek, van nagy evés-ivás is!
Ismerős???

:) :) :)

Ez a hét is gyorsan eltelt, egyszerűen repülnek a napok. Mire mindenki hazaér, meg megvacsizunk, már jó késő van, már vége is a napnak. Most meg még programunk is volt szinte minden estére.
Hétfőn meghívást kaptunk egy finom vacsorára, közben a nyári terveket is egyeztettük a másik családdal. Már a szállásokat foglaljuk, meg ugye az sem baj, ha nagyjából eltervezzük, mit lenne jó majd megnézni!

Hétvége

Bár pénteken még elég nagy eső volt, csak úgy döntött a társaság (4 család), hogy hétvégén “kiugrunk” a közeli parkba, piknikezünk egyet. Itt annyira mások a távolságok, hogy itt ez csekély 120 km-es kiruccanást jelentett, plussz ugyanez vissza! 🙂 A park kifejezés itt ugyanúgy takarja a Városliget-élményt, mint a Bükk fennsíkjait… Na, most az utóbbira hasonlító parkba mentünk.

Sűrű a hét

Minden nap mentünk az áltiba! 🙂 Csütörtökön hazaértem angolról, és azzal fogad a gyerek, hogy ma neki is fellépése van a középsuliban… bár ő egyetlen dalt sem tud, azt mondták, ott kell állnia a kórusban és szépen mosolyognia. Ahhoz képest, hogy a másik suliból már egy hete küldték a papírt, már egy hete arra készülünk, hogy csütörtökön megyünk az “operára”, elég idejében szóltak. Hirtelen én sem tudtam, mit csináljak. Azért elszaladtunk abba a suliba is, megmutattuk magunkat, de nem sok emberrel találkoztunk, így aztán hazajöttünk.

Játszótér

Mára Starry Night / Playground Night -t hirdettek a suliban, feltétlen várták az összes gyereket, családostul természetesen. Nem nagyon volt elképzelésünk, hogy mit is jelenthet egy ilyen program, de persze, hogy megyünk, mindenre kíváncsiak vagyunk, megnézzük.
Eleinte ott álltunk értetlenül a folyosón. Valami szervezett, irányított dolgot vártunk. Aztán csak elmerészkedtünk a gyerekek terméhez, ott már sokan voltak, csak bedugtuk mi is az orrunkat.