Kalandra fel!

Hónapok óta tervezgettünk, olvasgattunk, gyűjtögettük a leírásokat, próbáltuk kitalálni, mi fér bele, mit tudunk megnézni, mennyi látnivalót tudunk élvezni. Ez a része volt a legnehezebb, hisz a gyönyörű helyekből bőven van választék.
Most az volt a probléma, hogy a közel 3 hétbe mit tudunk belezsúfolni. Nagyon nehéz volt eldönteni, hogy miről mondjunk le, minek a javára. Az összes eredetileg kinézett célpontra kétszer, háromszor ennyi idő is kevés lenne…

Checkup

Nincs szerencsénk ezzel a “hasfájással” (ami igaziból nem is fáj, más baj van, de mégsem akartunk ajtóstól rontani a házba, elsőre így mondtuk a dokinak). Már sem tej, sem gyanús gabonapehely nem fogyott reggel, mégsem tudott suliba menni a kölyök. Hétfőn lett elegünk, elmentünk az orvoshoz.

Szeptember, harmadik hét

Megjöttek a tankönyvek otthonról. Lassan kezdhetjük az esti tanulásokat is. A kicsi rögtön neki is esett a matekkönyvnek. Hátulról természetesen… Rögtön egy kis szorzás, olyat még úgysem tanultunk. 🙂
Folytatjuk a hazaköltözést is közben, megint egy csomag könyv összekészítve, reméljük, legalább egy része befér majd a kollegina csomagjába!

A kütyük és a szempontok

Alapvetően úgy gondoltam/tuk, hogy a számítógép pont elég egy háztartásba, minek ezer apróság, ami manapság nagyon menő a csemeték körében… aztán elkezdtünk készülődni a nagy útra és alakult szépen a vélemény is…

Hétvégi kiruccanások

Összejött, szép időnk volt hétvégén. Sőt! Nagyon szép!
Szombaton délelőtt még a szokásos, farmos, hazatelefonálós programunk volt, de délutánra már látnivalót terveztünk be. Van egy rakás olyan csoda a közelben, ami negyedóra alatt megtekinthető, körüljárható, viszont utazni kell egy-másfél órát. Ezért már úgy próbálkozunk, hogy akkor menjünk ilyen helyekre, amikor van ott valami rendezvény is.

Szeptember, második hét

Micsoda fontos eseményt felejtettem el leírni, pedig ez “nagy sztori” volt. Múlt héten valamelyik nap a high schoolosok hamarabb hazajöhettek, aznap szólt az elementarysok buszsofőrje is, hogy hamarabb hozza haza a gyerekeket. Biztosan volt valami tanári program, ami miatt előbb “dobtak ki” mindenkit. A mi gyerekeink már egyedül hazajönnek, mire mi is végzünk, már mindenki itthon szokott lenni, mi úgysem vesszük észre, hogy mikor érkeznek.