2. Sulik

Másképp van itt az iskolarendszer, mint nálunk. Még nem tanulmányoztam, hogy hogy épül fel, csak ami minket érint, azokról pár szót.
Szóval a mi ovinknak megfelelő itt a preschool, ami itt nem kötelező, tehát csak fizetős van (legalábbis mi csak ilyet tudunk). Ezt követi egy kindergarten, ez az előkészítő, 0. osztály tulajdonképpen. Már az iskolában van. Félnapos, de lehet kérni egész napra is, csak akkor már ezért is kell fizetni. Ugyanebben az iskolában (elementary) vannak 5. osztályig. Ezt követi a middle school, ahol a 6-8 évfolyam tanul. 9-12 osztály a high school.
Sokkal több pénz van itt az oktatásban, mint nálunk. Ha csak a papírhegyeket mérni lehetne, amiket hazahoznak, már azon is észrevesszük a különbséget. De nyilván nem csak erről van szó.

Az általánosban szinte minden hétre jut egy „akármilyen” nap. Mikor megérkeztünk, pont a sapka napra mentünk be. Mindenki valamilyen fejfedőben kószált. Igen, a tanárok, adminisztrátorok is.
Azóta már volt pl icecream-nap. Lehetett venni az iskolában jégkrémet, erről is hatalmas értesítőket hoztak a gyerekek. Jövő héten könyvhét és pénteken pizza-nap lesz. Azt hiszem szerdán a buszvezetők napja lesz, akkor minden sulis family készül, lehet sütni, képeslapot gyártani a sofőröknek, de legalább egy mosolyt és egy köszönömöt mindenkitől fognak kapni!
A helyi sportcsapatoknak szurkolva egyik nap piros pólóban lehetett menni, máskor meg kékben.

Az elmúlt két hétben map teszt volt. Mindenki minden iskolában, minden tárgyból írta a teszteket. Ehhez is jött külön értesítő: küldjünk a gyerekeknek test-snacket, de akkor annyit, hogy mindenkinek jusson belőle. Figyeljünk oda a helyes táplálkozásra, feküdjenek le időben, hogy pihenten dolgozhassanak majd (ahogy az ismerős megállapította, arról viszont egyetlen szó sem esett az értesítőben, hogy esetleg tanuljanak is a gyerekek!) Bár mi még a kindergartenből hetente kapunk hírlevelet, hogy miket vettek, mit kérdezzünk meg tőlük, tehát van, ahol még a tanulás is számít valamit)! A teszt előtt a kindergartenes gyerekek meglátogatták a nagyobbakat és kis csomagot adtak nekik: plüss állatkát, meg egy rakás édességet, hogy a teszt sikeres legyen. A végén pedig hatalmas pezsgőzések voltak a suliban, hogy sikerült a teszt!

Nekünk nagyon szokatlan, hogy szinte semmit nem hoznak haza a tankönyvekből, a leckét külön papírokon kapják, ha mégis – inkább csak a nagyoknak – könyvből kellene tanulni, azt csakis olyanból, amit viszont bevinni nem kell a suliba, az meg mindig itthon van. A tornafelszerelés az abból áll, hogy nektek pont jó a cipőtök, nektek nem is kell más. Semmi rövidnadrág, meg fehér zokni. Amiben bemegy reggel a gyerek, abban fut köröket, kosarazik, golfozik, baseballozik, vagy amerikai focizik. Futni szinte minden órán kell. Aztán a teleizzadt ruhában beülnek a következő órára és kész. Pedig a középsulisoknak már saját szekrényeik vannak a suli folyosóján (mindent abban tartanak, órára csak az adott füzetet, tolltartó viszik be), elférne a tesi cucc is bőven. (A high schoolban már volt átöltözés.)
De azt is mesélték a többiek, hogy az óvodában sincs benti cipő: télen is tornacipőben mentek a gyerekek oviba, ugyanabban az elázott vacakban voltak aztán bent is.

A tesi óráról mesélték még a gyerekek: a tanár úgy érkezik közéjük, hogy tol maga mellett egy gurulós asztalt, aztán amíg a srácok labdáznak, addig ő egy laptopon ül – akár egész órán!

A középsuliban már rengeteg a mozgássérült, fogyatékos gyerek is. A mieink ugye döbbenten figyelték, hogy ki miben más. Hogyan nyúl a labdáért, mit csinál a folyosón.. a helyieknek meg fel sem tűnik, ők velük töltötték már az elmúlt éveket is. Az ilyen gyerekek mégsem elhagyatottak, mindenki mellett van saját segítség. Ha kell a kerekesszéket tolja, ha kell még az írásban is segít. Most már egész jól megszokták a gyerekeink is.

Az évvége is nagyon más, mint nálunk. Ami itt a fő program, az a költözés. A middle schoolban van külön épületrész a hatodikosoknak, a hetedikeseknek, a nyolcadikosoknak. Évvégén mindenki arrébb megy, a következő évfolyam helyére. Ez egy külön költözős nap. Még másnap bementek, aztán már vége is a sulinak. Az elementaryból utolsó nap kaptak egy nagy borítékot, abban pár gépelt papír, ezen a tantárgyak értékelése. A middleből postán kaptuk ezt. Szóval itt nincs évzáró, nincs bizonyítványosztás. Ennyi.
Annyit meséltek az ismerősök, hogy az ötödikeseknek azért rendeztek egy búcsúztató ünnepséget, mert ők már elhagyják ezt az iskolát, de ez is egészen máshogy van, mint nálunk. Egy tornatermi ünnepély, minden gyereknek név szerint valami jó megjegyzés, jókívánság, rakás fotó.

A 2011-12 tanévben már egész napos kindergarden is lesz ingyen a mi sulikörzetünkben is.
Az elsős és másodikos osztályokban lehet olyat választani, hogy egynemű gyerekek osztálya (lehet, hogy a többiben is, arról nincs tapasztalatunk), van két vegyes, egy fiú- és egy lányosztály.
Elsőben és másodikban is előre megkapták a házi feladatokat, összetűzött papírkötegben. Minden napra egy pár perces feladat, egyik nap olvasás, másik nap matek, harmadik nap írás, stb.
Nemcsak az ötödik végén van egy nagyobb ünnepség, hanem a nyolcadikat is ilyen zárja. Itt már aztán főleg a lányok, nagyon megadják a módját, nagyon kiöltöznek, de voltak itt is még rövidnadrágosok is. Beszédeket tartottak a tanárok, de néhány diák is.

Egy kicsit megismerkedtünk a high schoollal is. Itt az évnyitónak megfelelő nagy buli is volt, zenekarral, előadással, és a kilencedikeseknek egy próbanappal. Megkapták az órarendjüket, és egy segítővel végigmentek az első napnak megfelelő órákon, termeken. Mindenhol megkapták a tájékoztatót. Közben a szülőknek is mentek az előadások különböző témakörökben, a tanulástól az egészségen, iskolai étkezésen át a sportig, mindenről.
Itt már kicsit lazábban kezelik őket, pl ha gyógyszert szednek, nem kell elmenniük a nurse-höz, már maguknak kell tudni, hogy mikor mennyit vegyenek be.

Úgy általában az értékelésről:
minden feladathoz/teszthez/dolgozathoz tartozik egy pontszám. Ebből máris lehet veszíteni, ha később adja be a diák a munkáját, mint a megadott határidő. A konkrét teljesítményt százalékban adják meg, majd betűre váltják át. A legjobbak A+ t kapnak, a legrosszabbak F-et. Ahhoz, hogy a maximális eredményt elérje valaki, az összes munkát jól meg kell csinálni és időben le kell adni. Ha valaki hiányzik, akkor is jó ha pótolja a kimaradt munkákat, mert nagyon sok pontot lehet veszíteni.
Otthon ugye többnyire úgy van, hogy felelnek, dolgozatot írnak, esetleg egy-egy témazárót bepótolnak később a gyerekek, de ez sem biztos. Ha meg valamilyen röpdolgozat kimaradt, hát kimaradt, a naplóban levő jegyek alapján kapják a félévit, évvégit. Na, itt ez is számít, hogy mi minden maradt ki. Ráadásul mi úgy tapasztaltuk, hogy ezért a tanárok nem szólnak külön. Mi sokat hiányoztunk, sok munka kimaradt, “jegyeket” rontott a gyerekek eredményén, hiába volt ott sok-sok 80-90-100%-os munka, ha ott volt egy rakás “missing” (hiányzik), meg “late” (késés) is.
Szóbeli felelet itt egyszer sem fordult elő a két év alatt, viszont sok előadást kellett tartaniuk, a mieink nagyon nem szerették. Pedig erre aztán igazán fel lehet készülni. Tudják előre, hogy mi mindenről kell beszélni, mivel lehet illusztrálni, mikor kell majd előadni, csak itt nagyobb közönség előtt kell szerepelni.

A mi gyerekeink egyszerű public schoolba jártak, egyetlen fillérünkbe nem került az oktatás. Itt ők megkaptak minden tankönyvet, nem is kellett hazahozniuk. Írószereket, ragasztókat, füzeteket mi vettünk természetesen, de könyvet egyet sem.
Az oktatás színvonala nagyon eltért a magyartól. Itt sokkal-sokkal több pénz van az oktatásra is, komoly technika áll rendelkezésre. Minden teremben ott van pár számítógép a tanárén kívül is. Van külön computer-terem is természetesen. Ha a gyerek ment angolórára, akkor kapott egy kis laptopot a kezébe, azzal ment órára.
Itt nincs ellenőrző, most készült el a netes felület (2010-ben), ott lehet ellenőrizni folyamatosan a gyerek eredményeit. Rengeteg papírt küldenek. Amit otthon beírnak egy üzenőbe, ellenőrzőbe, azt itt mind külön papíron küldik haza a gyerekkel; amire válaszolni kell, azt is így intéztük. Ha véletlenül nem volt kész a házi, vagy itthon maradt egy füzet, akkor is kaptunk egy papírt, arra volt leírva a probléma, alá kellett írnunk nekünk is, a gyereknek is, és aláírta a tanárnő is.
Trimeszterenként hozta a posta a “bizonyítványt”. Egy egyszerű néhány oldalas szabvány, pár gépelt sorral.
A módszerek itt sokkal játékosabbak, de hát a tananyaguk is egészen más (nem a lexikális tudás a cél, hanem a probléma megoldás). A science itt sokkal érdekesebb, hiszen sokkal több kísérletet csináltak. Legyen az egy egyszerű növényültetés-gondozás, vagy valamilyen fizikai kísérlet, itt megcsinálták mindig.
A magatartásra sem volt gondunk, szépen csendben dolgoztak a gyerekek a suliban, ahányszor bent voltunk, mindig ezt láttuk. A gyerekek is csak annyit mondtak, hogy itt néha lefeküdt valaki a földre.
A művészet, a zene szintén jól felszerelt, hangulatos termekben zajlik, nagyon sok eszközt használnak ezekhez is, és rengeteg klassz dolog készült.
Nagyon meglepett minket, mikor elkezdődött a tanév: költöznek a gyerekek, új tanárt is kapnak. Adott tanár csak egy évfolyamot tanít éveken keresztül. Nem tudom, hogyan lehet másik szintre lépni, másik osztályba kerülni, az év elején küldött bemutatkozó levelekben azt írták az új tanáraink, hogy 6- 8 éve csinálják már ezt az évfolyamot. Ami még ennél is jobban meglepett, az az volt, hogy az osztályok is újra szerveződnek. Nyilván nem tudnak teljesen új közösségbe tenni, de a 3-4 osztálynyi gyereket már elég jól meg lehet keverni. Nincsenek évekre összerakott közösségek.
Ezekhez talán már igazodik is az, hogy a kirándulások, a délutáni bemutatók, előadások is ugyanazok. A negyedikes mindig Hannibalba megy, az ötödikes mindig… a kindergartenes minden évben a 9 kismalac c előadást tanulja meg. Tudom, a gyerekek mindig újak, de én nem biztos, hogy szeretném tanárként, ha mindig ugyanazt kellene csinálnom. Az mondjuk nagy segítség, ha csak egy évnyi anyagot kell egyszer jól összeraknom, utána évekig taníthatom (míg otthon akár egyszerre is taníthatok 4-5-6 osztályban, akár 4 évfolyamon, ami lényegesen több energiát igényel az előkészületekben). Arról nem is beszélve, hogy megszeretek egy gyereksereget és év végén máris el kell engednem őket, jönnek az újak, kezdem újra az elejétől…