Minket akár el is vihetne :)

Ma reggel mivel fogadtak a suliban? Hallottad szombaton a szirénát?
Még csak nem is rémlett, hogy mi volt szombaton. Ahogy beszéltük a részleteket, akkor már kezdett körvonalazódni, hogy tényleg… volt valami hatalmas eső… itt a lépcsőn (a ház előtt) úgy ömlött, mintha vízesés lenne… Szélre nem is emlékszem. Persze itt bent nem fújt…

Esős

Csak azért, hogy ez is megmaradjon az utókornak, még azokról a napokról, amikor visszaértünk: ahogy itt beültem először a kocsiba, direkt nagyon koncentráltam, hogy ne nyomjak ballal is pedált, úgysincs… és amíg ezen gondolkodtam és örvendeztem, hogy jaj, de megy ez nekem, már nyúltam is a váltóhoz! 🙂 Ami ezen a kocsin ráadásul a kormánynál van, tehát ahol én akartam váltani, ott nincs is semmi! (Azért ez a visszaszokás is gyors volt, most már nem taposok, nem nyúlkálok!)

Ezt most már végképp nem tudom…

Én úgy írtam itt a múlt héten, hogy kimpa. Azóta már láttam a neten kimbának is, ma pedig gimbap-ot találtam. Hallani hallottam már kimpab-ot is… Szóval nem tudom, melyik az igazi, valahogy így hangzik. Egyébként először csak rizstekercsnek tudtam, mert rögtön fordítottunk mindent angolra, a szótár meg ezt dobta ki a koreaiaknak.

Hoppá!

Még vasárnap este jött a telefon a másik családtól, hogy az apukák egy kicsit korábban induljanak már dolgozni. Nem tudtuk még, hogy miért…
Aztán hétfőn reggel apukák elindultak korábban, mi meg a szokásos időben mentünk a gyerekekkel a buszhoz. Nekem ott mondta a másik anyuka, hogy ne hagyjuk a GPS-t a kocsiban.
Többnyire igyekeztünk nem ott hagyni, de azért előfordult, hogy még kikapcsolni is elfelejtettük. És itt legyintettünk is egyet, itt nem gond… – Gondoltuk és tapasztaltuk eddig.

Első napok újra

Azt még nem is meséltem, hogy egyik csomagunkban még több is volt, mint amit mi betettünk. Kaptunk bele egy szép levelet, miszerint mi lettünk a szúrópróba áldozatai. Azt hittem, tényleg ki is szúrtak velünk, mert úgy emlékeztem, abba a táskába tettem a levestésztát, és nem találtam sehol. Mivel ott volt a levél is, biztosra vettem, hogy annak már annyi… Aztán a tészta előkerült a másik csomagból, szóval megvan mindenünk. Az utolsó túró pöttyünk tegnap fogyott el, még ezt is átengedte minden ellenőr, pedig ennyien még sosem vizsgáltak! 🙂

Visszatérés

Hajnali 4-kor csörgött a vekker… de rosszul esett. Evésre nem is gondoltunk, túl korán volt még, de így sem volt nagyon gyors a reggeli készülődés. Meglepetésünkre már 3/4 5-kor megjött értünk az első kocsi, mi még nem is voltunk készen. Aztán mire 5-kor kimentünk, már nem is volt sehol (elment a másik kocsiért, mert az nem talált oda hozzánk). Szóval most abszolút időben sikerült elindulnunk, annyira korán volt, hogy még a forgalom sem volt nagy.