1. ESL

ESL = angol, mint idegen nyelv

Ingyenes a nyelvoktatás külföldieknek (felnőtteknek). Jelentkezéskor meg kell csinálni egy tesztet. Ez a mi sulinkban egy hallás utáni és egy nyelvtani teszt. Ennek eredményétől függően besorolnak a megfelelő szintre. A mi sulinkban délelőtt 6 szint is volt, délután viszont már csak három. Szóval délelőtt jóval nagyobb esélyed volt olyan csoportba kerülni, ahol nagyjából azonos szinten tudók ültek. Itt is elég fontos volt a nyelvtan, de szerencsére rengeteg önkéntes is jött minden nap a suliba, így nagyon sok lehetőségünk volt a beszélgetésre is. Az önkéntesek idős nyugdíjasok, vagy háztartásbeli feleségek. Biztos, hogy érdekes és értelmes elfoglaltság ez nekik. A tanárok szokták kiadni a témát, vagy csak egyszerű kártyákat adtak nekik, amin különböző kérdések voltak. Kb egy órát társalogtunk minden ilyen alkalommal. Olyan is volt, hogy egyénileg vonultunk el az önkéntessel, akkor aztán tényleg testreszabott segítséget kaptunk tőlük.
A gyerekekével szemben annyi hátránya volt ennek a sulinak, hogy itt mindenki külföldi volt. Igaz, hogy az angol volt a közös nyelv, de a másik sem tudott többet angolul, mint én, tehát egymástól nehéz volt tanulni (a gyerekek viszont mentek töri, matek és egyéb órákra is, ahol az amerikai gyerekekkel ültek egy teremben, akik tuti jól tudnak angolul).

Én (is) úgy jöttem ide, hogy innen aztán hatalmas ötlettárral megyek haza, de annyira nem viszik túlzásba. Sajnos.
Kezdő szinten nagyjából így nézett ki egy óra, ha olvasmány jött épp: először meghallgattuk ahogy felolvassák nekünk, aztán mi is elolvastuk, aztán egymásnak – párban – is olvasgattuk. Ha volt hozzá feladat, akkor azt is megcsináltuk, aztán úgy másoltuk le a füzetünkbe az egész olvasmányt, hogy közben hangosan mondtuk is.

Annyira az alapoknál kezdtük, hogy gyakran játszottunk betűkirakósat. Volt egy rakás mágneses betűkészletünk, a tanárnő mondott egy szót, mindenkinek ki kellett raknia. Ha kiraktuk, elbetűztük, aztán gyakran le is írtuk a füzetünkbe.

Minden héten van egy óra a számítógépeken is: általában párbeszédeket hallgatunk. Ez persze kész dvd, nem a tanár találja ki, de jó a felépítése: először csak 5-6 mondat hangzik el, megáll a beszélgetés és megjelenik leírva is a szöveg. Aztán jön a következő része is, de ehhez is előbb meg kell nézni az első darabot, amit most már jobban lehet érteni, mert le is volt írva. Amint elhangzott a második darabka is, annak a szövege is kiíródik, és jöhet a 3. részlet. Ehhez megint elölről kezdődik a párbeszéd, a 3 rész szövegét még mindig nehéz megérteni, de a végén ennek a szövege is megjelenik. Aztán még annyiszor lehet lejátszani így egyben, ahányszor akarom. A végén általában le is írtuk a beszélgetést.

Szinte minden nap megbeszéltük, milyen az idő, milyen nap van ma.

Egyszer-kétszer fordult csak elő, hogy a tartalmat is el kellett mondani.
Egyébként persze, bármikor adódott téma, azt mindig megbeszéltük, nekünk az is jó tanulás volt.
Elég sokat sikerült itt összeszedni, azóta még jobban értékelem, mióta a kettes szinten vagyok.

Átkerüléskor szinte semmit nem értettem, ekkora az ugrás a szintek között. Most is úgy van, hogy új témánál gondban vagyok, nagyon. Kb 1 hét után már jobb.

Kettes szint nagyon uncsi, semmi ötletet nem tudok kiemelni. Hétfőnként mindig hétvége-mesélés van, de még a kérdést sem bírtam megjegyezni… Ha jön új diák, akkor egy gyors bemutatkozás, üdvözlés.
Aztán minden hétre van egy téma, amihez olvasunk egy szöveget, aztán az ahhoz kapcsolódó feladatokat megoldjuk. Azt a kb 5-10 szót, amit ők újnak saccolnak, azt kiírjuk, többször megbeszéljük a jelentését, gyakoroljuk a kiejtést… Mindig van új nyelvtan is, szintén feladatozunk.

Itt kismillió könyvet használunk egyébként. Mindet a suli adja, de így csak ott van meg a suliban. Az egyes szinten még mindent le is írtunk, ott még sikerült mindent megörökítenem, de itt már gyorsabb a tempó, hosszabbak a szövegek, innen már nincs meg mindenem. Sokan éppen ezért hordanak is fényképezőt, lekattintják az oldalt, hogy meglegyen otthon is.

Hetente egyszer van olyan, hogy csak beszélgetünk. Körben ülünk, a tanárnő kihúz egy kártyát, az azon szereplő kérdésre pedig megpróbálunk válaszolni. Ha a tutorhoz kerülök, akkor az a lényeg, hogy szép kerek egész mondattal válaszoljak, ha a tanárnőhöz, akkor meg csak meséljek, akárhogyan, akármit…

A gyerekek pont ugyanezeket mesélik. Írnak, feladatoznak, tesztet írnak. Ja és rengeteget olvasnak. A kicsik sulijában még nagyon sok írásos munka megy inkább magyarul (mi történt a hétvégén pl. ír egy pár sort, de magyarul!!!!)

Új ötlet, ilyet még nem csináltunk: írásvetítőn mentek képek a falra. Mi párokat alkottunk, egyikünk háttal állt a képeknek, a másik nézte a képet és mesélte a társának. Egy egész mesén végigmentünk így: két képet az egyik mesélt, két képet a másik. Aztán végignéztük közösen is a képeket, mindent megbeszéltünk végig. Utána még meg is írtuk a mesét! 🙂

Remélem fogok tudni még sok új ÖTLETET is hozni! 🙂

Harmadik tanárom szokásai: mindent leír, ami így a kezdőknek még nagyon nagy segítség. Mondja, mondja folyamatosan egyébként, de a lényeges mondatok, szavak mindig felkerülnek a táblára is.
Ő haragszik a szótárakra, nem engedi, hogy használjuk, minden új szót karikázunk, felírja és megbeszéljük. Amit lehet elmutogat, amit egyszerűbb, azt körülírja. Tényleg hatékonyabb!
Felmérést csináltunk valamelyik nap. Kaptunk egy kérdéssort, azzal végig kellett menni az összes osztálytárson, megkérdezni mindenkitől egy valamit: voltál-e már itt, vagy ott… A válaszokat felírtuk a táblázatba, utána ő kikérdezte, hogy mit válaszolt nekem akárki az egyik kérdésemre.
Mondanám, hogy ha valami hirtelen eszébe jut, hogy ehhez nem hozott illusztrációt, vagy valami hasznos még kellene, átlépünk a számítógépekhez és máris mutatja 🙂
Olvasmány feldolgozás: elolvassa nekünk, aztán mi egymásnak párban, aztán újra ő, aztán most pl fejezetekre vágta a szöveget. Az osztályba két helyre kitett egy fejezetet, mi párban dolgoztunk: egyikünk olvasta a szöveget, aztán elmondta a másiknak, a másik pedig leírta. Utána csere.
Ő szokott simán tollbamondást is játszani!