Írnék én, de…

Gondoltam, írok pár sort itthonról is… de nem tudok. Vagy én nem vagyok a gépnél, vagy az idővel nem vagyok jóban…
Szóval majd írok egy összefoglalót “otthonról”.
Már kevesebb, mint egy hetünk van.
A vizsgákkal készen vannak a gyerekek, éppen ma dicsérték meg őket a sulikban! 🙂
Folyt köv (majd egyszer)

Otthonról haza…

Gyorsan véget ért a rövid hét. Bár hétfőn még nem akartam elköszönni a tanárnőtől, kedden akkora ölelést kaptam tőle (itt nem divat a puszi)… A délutános tanárnő búcsúajándéka az volt, hogy akkor húsvét után menjek csak a következő szintre, nekem ez már kevés… A koreai lány még kezet is nyújtott (náluk már az ölelés is sok lenne). Elköszöntünk!

Egy év elmúlt…

Hova tűnt a szép tavasz…*
Hogy repül az idő, már megint itt van a tavasz.
Innen nézve iszonyatosan gyorsan eltelt egy év, rengeteg program, rengeteg élmény, rengeteg új ismerős… és talán az sem utolsó dolog, hogy rengeteg új (angol) szó is megmaradt.
Ez volt az utolsó hétvégénk itt, most hazamegyünk.

Mához egy hétre már nem leszek itt…

Ma valahogy ezzel a dallal kezdtük a napot! 🙂

Itt a március

Engem még elválaszt pár óra a tavasz első hónapjától, de ti már benne vagytok! 🙂 Remélem a tavasz is megjön tényleg. Ezen a héten nálunk még eléggé hideg volt. A nap már sokat sütött, de még nem volt ereje. Pedig nagyon jó lenne, ha nem kellene holmi hóakadályok miatt elhalasztani, vagy módosítani az utazást! Tavaly már nagyon szép idő volt, mikor jöttünk. Üsse kavics, a hidegre most sem fogunk haragudni!