Mindjárt indulunk!

Míg a banda fel nem ébred, nem hangoskodok, nem zörgök… pár sort naplózok inkább. Szóval, tegnap nagyjából el is készültünk. Mára már csak 1 mosás maradt, még azt be kell rakni és már kész is a csomagunk. Aztán jöhet még a ház pofozgatása, ma még ez is bele fog férni!

Évzáró, holiday…

Még csak március és mi már itt tartunk, hurrá! Vasárnap este még nem láttam túl rózsásnak a helyzetet, de sikerült, meglett minden!
Hétfőn még nem volt túl biztató, csak 1 beszámoló volt, de aztán kedden nagyon beindultak. 2-3 tárgyakból mentek egy nap, és mindegyik megvan. A bizit még nem kapták meg, majd holnap, de úgy néz ki, jobbak lettek az eredmények, mint félévkor!

Ez volt az utolsó…

…hétvége itthon. Még egyet töltünk a mamáéknál, az azt követő pedig már!!!
Nem volt egyhangú, nem volt unalmas ez a hét sem. Tanulás most már minden egyes délután, még így is elég sok jutott egy napra. Mentek is a beszámolók, több, kevesebb sikerrel. Amitől inkább féltem, az nem is lett olyan rossz a dolgozatban, amit meg itthon nagyon tudott, azt meg teljesen elszúrta németből, hát ez most nem lett túl fényes. A környezet viszont nagyon!
Neki már nem is maradt sok az utolsó hétre, persze ebből a két tárgyból még elég sok. De a tesónak még van a hétre jópár tantárgy is – hogy abból mi lesz!?

Hú de, jaj de…

Hát most már ijesztően közeledik ez az indulós nap… Ennek megfelelően elég pörgős is lett a hétvége.
Pénteken még lazák voltunk, még egy buliba is elment a gyerek. Sőt, még szombaton is küldtem apát a csapattal, addig szánkózzanak, míg ez a két centi hó is el nem olvad. Hát nagyon vigyorogva, szép piros pofival (és egy szánkóval szegényebben) értek haza. Nagyon élvezték! Tulajdonképpen szinte ennyi jutott nekünk idén a tél igazi örömeiből (eltekintve a műjégtől), jó, hogy kihasználták. (Valakinek főznie is kellett, ma én nem szánkóztam.)

Havas…

Én mondtam, hogy nem szeretek a hóban vezetni.
Gondoltam, átszaladok a gyógyszertárba, ha már megvan a recept, szedjem végre a gyógyszert is. Elindultam az egyik kereszteződéshez, próbáltam ráhajtani a főútra… Nagyon lassan sikerült volna, de annyi hely nem volt két autó között, hogy én oda felhajtsak – ennyi idő alatt.

Ennek mi legyen a címe???

Pénteken még azt hittem, hogy a farsangi csipszezés miatt volt gondunk hajnal 2-kor… Akkor már a lavórt mostam a gyerek után. De hétfőre már többen folytattuk a sort. Annyira büszke vagyok pedig rá, hogy az én gyerekeim milyen ritkán betegek, hát ezt a vírusos vacakot meg minden évben elkapjuk akár többször is.