Last week

Az én sulimban véget ért a héten a tanítás, most már majd csak ősszel fogok tudni menni. Pedig a gyerekek még egy hétig hagynának, sajnálom, hogy nem tartott tovább…

A múlt vasárnapi kirándulást mi úsztuk meg legolcsóbban, a másik családokból szinte mindenki leégett rendesen, mi meg csak egy kicsit. Pedig mi vagyunk a legfehérebbek úgy alapból. De hát mi pont ezért vigyáztunk is nagyon. Milyen jól jártunk! 🙂

Ez egy jó hét volt :)

Hétfőn csupa jó hír… Rengeteg levél otthonról 🙂 és még az is kiderült (már megint), hogy milyen kicsi a világ!
A biztosító megígérte, hogy mégis csak a kedvezőbb árakat fogja beszedni, mert mégis csak jó lesz az az igazolás. (Hallottunk már olyat, hogy sikerült elintézni, megbeszélni, le is írták, hogy így lesz, ez a jó variáció, aztán mégis nagyobb összeget vontak le, és lehetett kezdeni elölről az egész herce-hurcát.)

Angol tanulás

Na, most tartunk ott, hogy valamit tenni kellene, ilyen már nincs! De sajnos van. Ott van a 4-5 magyar gyerek egy csoportban, vígan beszélgetnek magyarul. Minden nap úgy is jönnek haza, hogy nem tanultunk semmit! Azért kiderült, hogy volt egy dalocska, meg olvasott mesét a tanárnő. De az én gyerekemet nagyon bántja, hogy ő még nem tud annyit, mint a többiek, kevesebbet is ért meg, de nem is fogja őket utolérni, mert nem is tanul. A másik suliból jött gyerkőcök is azt mondják, hogy nekik ennél sokkal komolyabb az angolórájuk, ők tényleg haladnak is a nyelvvel. Most én tanítsam itthon, aki szintén tanulom???

Summer School

A vasárnapunk nagy része azzal telt, hogy minden gyerek magyarázta, miért is nem akar nyári suliba menni. Micsoda gonosz szülők vagyunk mi, hogy ilyenre akarjuk őket kényszeríteni. Miért nem maradhatnak itthon egész nap! Estére még a mécses is eltört. Hiába volt a kis plüss, meg a vígasztalás, csak sírt, csak sírt a kicsi, alig tudott elaludni. Ma reggel ez folytatódott. Ráadásul megint pont akkor szakadt az eső is. Nem kicsit, nagyon!

Június első hete

Időjárás megint a múlt heti. Napsütés, égszakadás, megfagyunk, megsülünk… ez így váltakozott egész héten! A hétköznapok most is elég egyhangúan teltek. Még kimozdulni sem nagyon tudtunk, mindenki tök lusta. Amikor végre kidugjuk az orrunkat, akkor meg megint akkora vihar jön, hogy idebent is beleremeg a padló. Azért a teniszpályáig csak eljutottunk. De már túl vagyunk a 3 napon, már nem tart a csoda! 😦

Első vakációs napok

Azért így kicsit nehezebb hasznosan eltölteni az időt, hogy már nincs suli. Állandóan a gépen vitázunk. Hogy miért nem lehet és különben is mit csináljanak helyette. Egyik nap hívta megint a kisbarátja a kölyköt, így ő ment is úszni, másik nap meg csak úgy egyszerűen játszani mentek. Az egyik napba az eső kavart bele, nem nagyon lehetett kimenni, másik nap meg a hőség volt a baj. Annyira változékony az idő: ha reggel még fázunk, lóg az eső lába (aztán még az ég is leszakad), akkor tuti, hogy délutánra a hőség miatt szenvedünk, de fordítva is gyakran bejön. Nappal megsülünk, estére megfagyunk. Szokatlan!