Éppen két hónap

Otthonról kapjuk minden hétvégén a pontos információt, hány NAP van még a hazatérésig. Nekünk ma délben esett le, hogy pontosan két hónap múlva kelünk útra. Fogy itt az időnk. 🙂 Már nagyon mennénk, de ugyanakkor mindig megjegyezzük (apa meg én), hogy lesz azért, ami hiányozni fog innen is. A magyarok, az osztálytársak, a suli, ez a gyors angoltanulás…

Nagyon rövid hét

Ezt a hetet nagyon szerették a gyerekek! Hétfőn mindjárt egy MILK day-jel kezdtünk. Amúgy ez a Martin Luther King Day volt, de csak így volt beírva a gyerekek papírjába, hogy MLK. Nekünk ez ránézésre MILK lett, tehát tej-nap. 🙂
Bár ez az ünnepnap nem járt mindenkinek, apa ment dolgozni, csak az iskoláink voltak zárva, meg az állami hivatalok.

Január közepén

Úgy látszik, a hétfő az ilyen postás nap nálunk. Itt van a következő karácsonyi lap is otthonról, pont két héttel tovább utazott, mint a Japánban feladott lap. De legalább ideért, épségben, egészben. 🙂
A hét eleje a kocsiról szólt egy kicsit. Szokásos olajcserés nap és most megint kértük, hogy nézzék már meg kicsit jobban. Hétfőn még csak egy listát kaptunk, a javítást aznap még nem kértük. Hiába próbáltunk kitalálni valami okosat, nem jutottunk semmire, így aztán kedden megint ment a kocsi a szervizbe és most már teljesen jó.

Valamit nagyon tudnak ezek a tanárok

Szóval az úgy van, hogy mi is minden nap ellenőrizzük az időjárást. Most különösen szorítanak a gyerekek, hogy legyen minél több hónap, mert most már nem kell majd májusban bepótolniuk, akkor mi már messze járunk majd. Tehát “nekünk” most megéri. 🙂 Nincs nap, hogy ne néznék az összes időjárás-honlapot, mini alkalmazást, mindent, ahol bármi elérhető a közeledő hóról. Viszonylag rendszeresen örülnek is, hogy pl. péntekre havat ígérnek, tuti, hogy hónap lesz.

Kimerültem… megfiatalodtam

Hétfőn megérkezett az első karácsonyi képeslap Magyaro-ról. Köszi R. család! 🙂
Nem nagyon sikerült visszafogni magam, hétfőn csak elkezdtem a pakolást. Mind a 3 fiókunkat átválogattam, fele papírt kiselejteztem, a többi mehet a bőröndbe. Megvolt a gyógyszeres polc is, meg két ruhás szekrény is, aztán csak megálltam végre. Délután még tanultunk is egy kicsit.

Szilveszter… furcsaságok

Vége az évnek… Nálam ez volt a határidő. Ha túlleszünk a karácsonyon és a szilveszteren, akkor már elkezdünk készülődni, hiszen hamarosan megyünk haza… (Mi még hónapokban számolunk, de karácsonykor anyukám felhomályosított, hogy már 100 nap alatt vagyunk!)
Elkezdem a válogatást, akár a csomagolást is, az itt maradó cuccokat is lehet szétosztani, stb. Csak ez elég nehéz úgy, hogy közben még itt vagyunk, eszünk, iszunk, öltözünk, sütünk, főzünk… Szóval most próbálom visszafogni magam. Amit meg tudunk most tenni, az a tanulás. Ez legalább biztos. Bár nem túl nagy lelkesedéssel, de tanultunk délelőtt is, délután is minden nap, már alig van lemaradásunk! Még jó, hogy amúgy szünet van… És elkezdtük a németet is újra. Hát, elég érdekes, amikor angolul már keni-vágja a gyerek, hogy akkor ez hogy is volt németül? Vannak mókás pillanataink!